A XVI. századi Franciaországot, a hugenották viharos, vérzivataros századát
felelevenítő, nagyszabású; tizenhárom kötetes regényfolyam negyedik kötete a
francia történelem tizenhat esztendejét beszéli el, az iszonyatos és gyalázatos
Szent Bertalan-éjszakától 1588-ig, az utolsó Valois-király, III. Henrik időleges
diadaláig, amelyben oroszlánrésze van a regénysorozat főhősének, a mindenféle
korabeli erényekkel ékes, vállalkozó szellemű, kalandvágyó nemesifjúnak, a
szebbik nem nagy tisztelőjének, Pierre de Sioracnak. Az ifjú ugyanis a IX.
Károly halála után trónra kerülő Henrik; e művelt és intelligens, ám romlott és
határozatlan jellemű király szolgálatába szegődik: orvosa és titkos ?ágense?
lesz. Kettős szerepében felbecsülhetetlen értékű szolgálatokat tesz Henriknek,
aki sokáig habozik a Navarrai Henrik támogatta protestánsok, a hugenották és a
Guise-hercegek vezette Katolikus Liga, az ultrák között, igyekezve megszerezni
mindkét tábor támogatását. Aztán egy napon a Guise-ek csúnyán megsértik. Henrik
ekkor elhagyja a Guise fivérek pártján álló Párizst és Blois-ban összehívja a
rendi országgyűlést, ahol olyan események történnek majd, amelyek gyökeresen
megváltoztatják Franciaország sorsát. És hősünkét is, akinek e becsvágyó, a
hatalomért mindenre kész király oldalán jóban-rosszban egyaránt része van,
pikáns szerelmi kalandokban éppúgy, mint országok-népek életét befolyásoló
világpolitikai döntésekben.