Cholnoky Viktor Kaleidoszkóp antik (Élet Irodalmi és Nyomda R.T.), 1914 256 o.,
vászon kötés, közepes állapotú borító picit kopottas, gerincnél sérült
tulajdonosi bejegyzéssel 960.- Langyos tavaszi estéken a Ferencváros tarka,
földszintes házsorai között kószálva várom, mikor tűnik föl százrétű fekete
köpenyének himbálódzó foltja, aminek redőiben misztikus mesék rejtőztek.
Télen-nyáron ott lebegett ez a sötét köpenyeg szikár vállain. Zseb nem volt
rajta, pénzt nem gyűjthetett bele és mégis arannyal volt bélelve: a fantázia
aranyával. Néha leakasztotta magáról és odakölcsönözte Amanchich Trivulsiónak,
az üvegszemű kvarnero-kreolnak, máskor Malpertuix Guido úr vállán ékeskedett,
vagy Beid Alnisszor harcos termetén simogatta végig Tammúz, az ébredő napisten,
álmoktól terhes tekintetével. Ferencvárosi ?dárdás polgárok? apró, görbe házai
között, a Senkik szigetén vagy a Veszett ember söntésének grogg-párás
félhomályán hiába keresem a kincses köpenyeget. Gazdája válláról lesegítette
valaki, a Nagy Talán, ? ahogy Rabelais szerette hívni, ? Mors Imperator, aki
minden novellát a legkerekebben fejez be már az első Amenhotep óta, aki a
farkasfogú Szebek istenre mondott átkot. Mennonidesz Gergelyig sem tudta
elfeledtetni. Az álmokat rejtegető, arannyal átszőtt köpenyeget a télen,
hidegebb éjszakákon talán egy kis fiú terítette paplana fölé, hogy meleget
adjon, amint meleget adott mindannyiunknak, akik ismertük és szerettük Cholnoky
Viktort és hallgattuk mosolygósan bánatos történeteit.