Hogy ím az első könyvemet úgy széjjel kapdosták, mintha nádmézzel készült vóna,
noha egyűgyű dógok is tanálkoztak benne, mégis tisztösségöt szörzött néköm.
Mondok a zokosabb dógokrúl is összve eszkábálok valalmi könyvet, a kibűl
tanulhat az magyar, mert sok tsudálatos és álmélkodásra méltó tapasztalatot
szöröztem én az nagy nemzeti kiállitáson és én nem Bolond Istókként kukkantottam
mög az kiállitást, hanem tövirül högyire, ahogyan biró urnak illik és
akárhányszor élet veszödelömbe is forogtam, mert etzör a kötélen is
föleresztöttek, etzör az pokolba is lyártam, amit sohse hittem vóna, hogy
eleventen mög fordulhatok benne ámbátor 50 ven krajtzáromba került mög az
tzigányér is füzettem. Én bizony végig ünnepöltem a zegész nemzeti ünnepöt, noha
fél esztendejig tartott, és láttam a kirájt is, kirájnét is és sok nagyméltóságu
urakat mög az haza koszorus költőjét Jókai Mórt, noha épp akkor nem vót rajta,
mög mindönkit, Pósa Lajost is és vótam az rátz feredőbe is, hogy a zisten
süjjessze el, mert ellopták benne az gatyámat. Mejhöz hasolló lyókat kivánok.