Kína négy évtizede tartó felemelkedését páratlan figyelem övezi az akadémiai
szféra részéről éppúgy, mint globális közvélemény oldaláról, olyannyira, hogy
mára az amerikai választásokat is meghatározó és befolyásoló témává vált. A
világ legnépesebb országa ugyanis a nyugati modelltől eltérő utat járva,
történelmileg is példátlan felzárkózásra volt képes, amely a globális
erőviszonyok átrendeződéséhez vezetett. A Kínáról alkotott, sokszor szélsőséges
vélemények és nézetek ugyanakkor gyakran téves, és érzelmek által is vezérelt
feltételezéseken alapulnak. Yukon Huang, a Carnegie Endowment for International
Peace szervezet főmunkatársa - aki akadémiai és szakértői pályafutása során a
nyugati és a kínai nézőpontot is megismerte - könyvében Kína gazdasága egyes
aspektusainak részletes vizsgálatán keresztül azt járja körül, hogy miért
alakultak ki ezek a szélsőséges véleménykülönbségek, illetve miért nem
alkalmazható a konvencionális közgazdasági bölcsesség Kína esetében. A szerző
véleménye szerint a félreértések és a szélsőséges véleménykülönbségek egyrészről
abból adódnak, hogy Kína sajátos gazdasági rendszere, amelyet az állam és a
piaci erők egyszerre formálnak, precedens nélküli, ami megnehezíti az elemzését
és az értelmezését. További félreértésekre ad okot Kína mérete, regionális
diverzitása, valamint az egyedülálló módon decentralizált közigazgatási
rendszere, amelyek mindenféle általánosítást és összehasonlítást lehetetlenné,
de legalábbis félrevezetővé tesznek. Huang sajátos nézőpontból veszi sorra
azokat a széles körben elfogadott, ám téves nézeteket, amelyek Kína külső
megítélését leginkább meghatározzák; elsősorban a potenciális adósság- és
ingatlanpiaci válság, a Nyugattal kialakított kereskedelmi és befektetési
kapcsolatok, a korrupció és a politikai liberalizáció közötti összefüggések,
valamint Peking egyre asszertívabb külpolitikája vonatkozásában.