A pszichológia mindmáig megőrzött valamennyit abból a csipetnyit misztikumból,
amely egyszerre éltetője és buktatója is a viszonylag fiatal tudományoknak.
Élteti a kíváncsiság, a megérteni és megkóstolni-vágyás, ezáltal segíti
fejlődni, anyagot gyűjteni, kibontakozni, helyét megtalálni a tudományok között;
és veszélyezteti is azáltal, hogy a nagyközönség még nem érzi, nem ismeri a
választóvonalat a tudományos pszichológia és az arra csak felületesen hasonlító
népszerű játékok, népszerű történetek, elméletek és vonzó spekulációk között. Az
ember lélektani reagálásait hosszú évtizedek óta különféle, erre a célra
kidolgozott próbákkal, tesztekkel igyekszünk megismerni és elemezni. Ezek
eredetileg tudományos, kutatási célokra készültek, ennek megfelelően szigorú
feltételeknek kell megfelelniük, amikor komoly tudományos, vagy éppen a
gyógyításban felhasználható adatokat, eredményeket várunk tőlük. Az ilyen
tesztvizsgálatok sokban hasonlítanak például a laboratóriumi vizsgálatokhoz,
mondjuk a vércukor vagy a gyomorsav vizsgálatához: szigorúan ellenőrzött
körülmények között (azonos órában, éhgyomorra stb.), szigorúan erre a célra
előírt eszközökkel és gondosan ellenőrzött módszerekkel kaphatunk használható
eredményt, ugyanis csak egy vagy több szám, de azt csak az egész ember összes
más fontos vizsgálati leletével együtt, azzal egybevetve lehet és szabad
diagnosztikus célokra felhasználni, egészség vagy betegség kérdésében döntési
támpontnak értelmezni.