Alvajáró emberek Fráter Zoltán legújabb, Alvajáró emberek című
tanulmánykötetében alapvetően a Nyugat első nemzedékének szerzőivel foglalkozik.
Nem csupán műveik, alkotói korszakaik elemzésével-értelmezésével, hanem
egyszersmind a korszakra jellemző történelmi-irodalomtörténeti aspektusok,
társadalmi és kulturális kérdések vagy akár filológiai megfontolások alapos
vizsgálatával. Művében Jókaitól mint szimbolikus apafigurától kiindulva
követhetjük végig a Nyugat számos fontos szerzőjéről szóló aprólékos, avagy
nagyobb ívű, tudományos igényességű, de az érdeklődő olvasó számára is vonzó
módon informatív, könnyedebb hangvételű írásokat. Olvashatunk Móricz
pályakezdésének körülményeiről és kötetszerkesztési elgondolásairól, az első
világháború megítélésének alakulásáról jelentős novellistáink életművében, Ady
utolsó éveinek körülményeiről, Babits háborús verseiről, Krúdy Gyula monarchikus
mentalitásáról és írástechnikájáról, a műveiben feldolgozott, sokféle
műveltséganyag eredetéről, továbbá egyik, ez idáig relatíve kevés figyelmet
kapott kisregényének új megközelítéséről éppúgy, ahogy Kosztolányi (és
nemzedéktársai) Trianon-traumájáról, művei kiadástörténetéről és filológiai
pontatlanságairól, valamint a szimbolikus apa-fiú viszonyhoz hasonlóan az
Aranysárkányban érzékenyen, behatóan vizsgált tanár-diák kapcsolatról.