Fényes Elek 1851-ben kiadott nevezetes Geographiai szótára a következőket írja
Nagykanizsáról: E város felette élénk, mert Pest és Horvátország, ismét Bécs és
Szlavónia s Bosnyák országok közt feküdvén, kereskedése nagy fontosságú: sertés-
gabona-, marhavásárai felette híresek, s törökországi sertések, ökrök mind itt
mennek keresztül... ezenkívül majd csaknem egész Somogy innen viszi a gyári és
gyarmati árukat... Nagykanizsa fejlődésének újabb lendületet adtak az 1860-as
évek vasúti építkezései. Bankok és takarékpénztárak alakultak, tőkét és
gazdasági hátteret biztosítva a rohamosan fejlődő iparnak és kereskedelemnek.
Nagyszerűen jövedelmezett a termény - főleg a gabona és bor - kereskedelem. A
fával való kereskedés két nemzedék alatt a nagytőkések sorába emelte és bárói
címet szerzett a Guttmann családnak. Az 1880-as évektől kezdődően több gyárat és
üzemet alapítottak. Ekkoriban létesült Weiser János gazdasági gépgyára, Franz
Lajos és Társa gőzmalma. A nagy múltra visszatekintő Blau féle konyakgyár rum és
likőrgyártással szélesítette termékeinek skáláját. A városban mind
jövedelmezőbbé vált a vendéglátó- és szolgáltatóipar. Mivel a filoxeravész
következtében a bor ára magasra szökött, néhány kanizsai polgár és pénzintézeti
igazgató elhatározta, hogy a növekvő igények kielégítésére sörgyárat létesít. A
lenyűgöző gyorsasággal fejlődésnek indult egyleti- és társasélet, valamint a
gyorsan fejlődő vendéglátóipar magával hozta a sörital iránti kereslet
természetes növekedését. Vállalkozásuk életképesnek bizonyult, és ez abból is
látható, hogy a Kanizsa Sörgyár napjainkban ünnepli fennállásának századik
évfordulóját. Dr. Kerecsényi Edit