A legtöbb, amit tehetünk a gyerekünkért, az az, hogy nem engedjük elveszíteni a
tanulási képességeit! Ha hagyjuk, hogy vidáman, játékosan fedezze fel ő maga a
világot, és ha kell, mutatunk neki olyan tanulási eszközöket és módszereket,
amelyek az elménk működéséhez igazodnak, nem pedig az elméjét akarjuk
rákényszeríteni értelmetlen szabályok alkalmazására. Ha ezt megtettük,
elvégeztük a vállalt feladatunkat. A hatékony módszerek használata, vagyis a
tanulás már a gyerek dolga! Meggyőződésem, hogy az agyunk éppen ugyanolyan
gyerekkorunkban, mint felnőttként. Szerkezetét, működési elvét tekintve nem -
vagy nem túl sokat - változik, a legfőbb változás benne nem más, mint az,
ahogyan használjuk. Amikor tréningeket tartok gyerekeknek, gyakran elmondom,
hogy Albert Einstein vagy Szentgyörgyi Albert agya is ugyanolyan szerkezetű
volt, mint bármelyikünké, a különbség csak annyi volt, ahogyan használták. Az is
meggyőződésem, hogy a hatékony tanulás alapösztönével születünk, aztán ahogyan
magunkra szedünk - néha erőltetünk - módszereket, meggyőződéseket,
sztereotípiákat, úgy változik az agyunk használati módja is, és néha valóságnak
véljük azt, hogy az én agyam már nem úgy működik, mint régen! - holott az
igazság az, hogy nem úgy használom, ahogy régen. A gyerekeknek szóló Lépéselőny
- Tanulj meg tanulni! című könyvet azért írtam, hogy segítsek élményt találni az
elméjük kreatív világában, ez a könyv a szülőknek szól. Arról, hogy a gyerekünk
után hogyan segítsük világra a sikeres felnőttet is.