Byung-Chul Hant a magyar olvasó korunk globalizált, neoliberális kultúrájának
éleslátó diagnosztájaként ismerhette meg. Ebben a könyvében a koreai-német
filozófus talán minden eddiginél mélyebbre ás: a Távol-Kelet és a Nyugat
létszemléletének fundamentális filozófiai toposzait veti össze egymással, éppen
akkor világítva rá e két kultúra homlokegyenest ellenkező mélyszerkezetére,
amikor a kultúrák közötti különbségek, legalábbis a felszínen, egyre inkább
eltűnni látszanak. Han a tőle megszokott provokatív szellemességgel helyezi
egymás mellé és kényszeríti dialógusra Lao-cet és Hegelt, Basót és Heideggert.
Ugyanilyen sziporkázó, amikor a buddhista és a keresztény templomok
térszerkezetéről, fényről és árnyékról, a tengerről, a keleti konyháról vagy a
japán meghajlásról értekezik. Implicit tézise szerint a távol-keleti kultúra
mélyáramát mindmáig a szubjektumot kiüresítő taoista-buddhista gondolatvilág
határozza meg, míg a nyugati kultúra a szubjektumot piedesztálra emelő
metafizikák örököse. És hogy a könyv lapjain kibontakozó imaginárius
kultúrkampfból melyik fél kerül ki győztesen, azt döntse el az olvasó; Han ?
jóllehet nem nehéz kitalálni, rokonszenve merre húzza ? távol-keleti tapintattal
(önmagátlansággal?) tartózkodik attól, hogy kifejezetten állást foglaljon. ?Ha
az ember cipője hibátlan ? mondja Csuang-ce ?, megfeledkezik a lábáról. Ha az
öve hibátlan, megfeledkezik a derekáról. (?) Az ember megfeledkezik a fejéről,
folytathatnánk, ha a gondolkodása hibátlan. Mi több, az ember megfeledkezik
önmagáról, ha teljes.? A szerzőről Byung-Chul Han (sz. 1959) dél-koreai
származású, német nyelven író gondolkodó. Tanulmányait Szöulban kezdte, majd az
1980-as években ?szellemi hazájában?, Németországban telepedett le, ahol
filozófiát, német irodalmat és katolikus teológiát hallgatott. Ideje nagy részét
növényei társaságában és zongorajátékkal tölti (főként Bachot és Schumannt
kedveli). Lassan szeret élni, saját bevallása szerint nem ír többet napi három
mondatnál. Több mint harminc monográfia szerzője (igaz, jórészt rövidek), köztük
olyan sikerkönyveké, mint A kiégés társadalma, a Pszichopolitika vagy A rítus
eltűnése.