?Az Ady verseket, mint tudod nem én írtam, a Márffy képeket, mint tudod nem én
festem ? de irtózom már mindég olyan várakból tekintgetni a nagyvilágba ? ahol
legjobb óráimban is csak nemes apród vagyok.?Boncza Berta, Csinszka (1894?1934)
különleges teremtés volt, aki világéletében többre vágyott az apródszerepnél. A
magyar és svájci leánynevelő intézetekben nevelkedő, de a családi és társadalmi
konvenciók ellen lázadó fiatal lány kezdettől fogva művészi karrierről
álmodozott. Levelezett költőkkel, köztük Ady Endrével, járatta a Nyugat című
folyóiratot, francia és német irodalmat olvasott. Sokoldalú tehetséggel áldotta
meg a sors, a művészet számos területén kipróbálta magát. Rajzolni tanult,
verseket, novellákat, szépirodalmi igényű leveleket írt, lelkesedett a
fotográfiáért. Szépsége, érzékenysége, tehetsége sokakat megérintett és
megihletett. Felesége és múzsája lett Ady Endrének, majd később Márffy Ödönnek,
azonban ő nem érte be ennyivel, ?saját jogán? akart művész lenni, és maradandót
alkotni. Kéziratai sokáig fiókban maradtak, verseit először csak 1931-ben
jelentette meg.A Mert a Csodának nincsen párja című kötet Csinszka jelenleg
fellelhető összes versét gyűjti egybe. Az 1931-ben közzétett első és egyben
utolsó verseskötetéhez képest ? Csinszka közgyűjteményekben található
levelezésének, memoárjainak és a korabeli sajtónak az áttekintésével ? újabb és
újabb, eddig ismeretlen szövegek kerültek elő. E könyvben a diáklány, majd
feleség, múzsa és költő verseit, rajzos kéziratait, versben megírt üzeneteit,
leveleit olvashatjuk, számos, máig kiadatlan költeménnyel együtt.