Amikor nem tudod, mi a baj, de valahogy semmi sem jó... Ez a könyv azoknak
szól, akik úgy érzik, alvajáróként élik az életüket, válaszokat keresnek
kihívást jelentő érzéseikre, és olyan gyakorlati eszközöket szeretnének
elsajátítani, amikkel végre elkezdhetik azt az életet élni, amit szeretnének.
Hogyan érzed magad úgy igazán? Hát... Izé... vagy egyszerűen csak fogalmad
sincs? Ha ez az őszinte válaszod, és közben ott van egy gombóc a torkodban,
lélegezz. Hadd nyugtassalak meg, ez nem miattad van, hanem amiatt, ami az évek
során történt veled. Nem tudnád pontosan megfogalmazni, de valamiért nem érzed,
hogy haladnál vagy hogy részt vennél a saját életedben. Ez azoknak a
felhalmozódott karcolásoknak, vágásoknak és horzsolásoknak az eredménye, amik
miatt úgy érzed, hogy egyszerűen nem vagy rendben. Az érzelmi sivárság, a
mikroagresszió, a kihívást jelentő családi kapcsolatok, a mérgező pozitivitás
csak néhány példa arra, amit én kis T-s traumának nevezek. Ezek a hatások
gyakran magas funkcionalitású szorongáshoz, levertséghez, maximalizmushoz,
vigasz-evéshez és alvászavarokhoz vezethetnek, csak hogy néhány problémát
említsek. Azzal áltattak minket, hogy a kis traumák nem számítanak. A világ tele
van hatalmas, megoldhatatlan problémákkal, ezért a kisebb, mindennapos
sérüléseket - amik valójában egészen a mélyünkig hatolnak, hajlamosak vagyunk
nem észrevenni. Pedig ezek a mélyben lapulva állandó melankóliát okozhatnak és
apró szorongás-tűkkel szurkálhatnak, amit mások tökéletes Insta-életének
filmjével próbálunk elfedni. Az életnek azonban nem kell ilyen fojtogatónak
lennie. Tartozunk magunknak annyival, hogy bármilyen kicsik is, tudatosítjuk és
elfogadjuk az apró traumáinkat is, cselekszünk velük kapcsolatban, és elkezdjük
azt az életet élni, amit megérdemlünk.Az 1939-es születésű Kulcsár Zoltán
szerencsésnek nevezheti magát, hiszen több rokonával ellentétben fiatal kora
miatt őt nem hurcolták el málenkij robotra a szovjet katonák. A szülőföldjét,
Kárpátalját erőszakosan bekebelező hódító nagyhatalom által rájuk kényszerített
szovjet paradicsom különféle poklait azonban neki és szeretteinek is meg kellett
szenvedniük. A szerző olvasmányos stílusban eleveníti fel saját életének nyolc
évtizedét, ehhez hátteret a Magyarország ezeréves egységéből kiszakított
Kárpátalja - családja sorsával ezer szálon összefonódó - tragikus története ad.
Édesapja egy csehszlovák járőr bántalmazása következtében hunyt el, egyik
nagybátyja honvédként áldozta életét, a másik kettőt szovjetek hurcolták el,
hogy valamelyik távoli kényszermunkatáborban dolgoztassák. Két nagynénje
férjének is hasonló sors jutott. Rokonai közül csak egy tért haza. Bár nem
kényszermunkásként, de a szerző is megjárta Szibériát, miután 1961-ben
besorozták a szovjet hadseregbe. A sors keserű abszurdja, hogy egy napokkal
korábban felszámolt lágerbe vezényelték. A családi történetekkel tarkított, a
kárpátaljai magyarság olykor rabsággal felérő 20. századi mindennapjait bemutató
memoárt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága a Szovjetunióba hurcolt kényszermunkások
és politikai foglyok emléke előtt tisztelgő sorozatában tárja a nagyközönség
elé.