Csurgói helyettes tanárkodása idején két vígjátékot írt Csokonai. Mindkettőt
betanította tanítványainak, s a maga készítette színpadon előadatta a vizsgák
napján. A Karnyóné, amely lényegében bohózat, Csokonai legjobb vígjátéka, mely
1911-től kezdődően modern színpadon is sikert aratott. Egyes részletei a mai
musicalre, sőt burleszkekre emlékeztetnek. Felszabadult, jókedvű komédiázás,
vidorságával együtt is fullánkos karikírozás tölti meg élettel, derűvel a
darabot, amelyben ott rejlik az erkölcsbírálat keserűsége is, egészen a költő
saját személyét sem kímélő öniróniáig. A magát özvegynek hivő, férfiéhes
Karnyóné megcsalattatásának története a két pénzéhes, divatmajmoló uracs által
szerencsésen egyesíti a helyzetkomikum és a jellemkomikum eszközeit, s ennek
köszönhetően egy-egy jelenetben a tragikomikum mélyebb jelentésű rétegei is
feltárulnak. XX. századbeli felfedeztetése mindemellett annak is köszönhető,
hogy kitűnő szerepeket kínál a színészeknek, és nehéz, de hatásos előadások
lehetőségét nyújtja a színházaknak. A magyar színjáték - elsősorban
természetesen a vígjáték - nagykorúsításában, polgárosításában úttörő érdemű ez
a darab.